Érdekes, hogy az akkori kor legbölcsebb embere, aki minden elérhető, megtapasztalható dolog, élmény birtokában volt, értelmes, értékes, szép teljesítményeket ért el, áldott volt, Isten embere, arra a követeztetésre jutott, hogy minden hibavalóság és a lélek (az érzelmek, az értelem, és az akarat) gyötrelme.
Hol van, és mi a Valóság, ami nem a hiábavalóság, ha minden jóban, rosszban amit átélhetünk, érezhetünk, elgondolhatunk, akarhatunk, csak hiábavalóságot és gyötrelmet, szenvedést tapasztalunk (ne feledd ezt az a ember mondta, aki szinte minden szemet, lelket, testet gyönyörködtető minden örömöt, gyönyört, vigasságot kipróbált, átélt)?
Úgy tűnik válasz túl van a lelkeden, mert ott előbb vagy utóbb csak gyötrelem lesz. Túl a lelkeden, túl azon aminek a világot, és akinek magadat érzékeled, felfogod, túl a személyiségeden (ezt hívom léleknek).
Jézus szerint el kell veszítenünk a lelkünket vagy életünket, azért hogy megtalájuk azt.
Milyen érdekes, miközben a lelkünket, – azt ahogy érzékeljük, felfogjuk, tudjuk, akarjuk a világot, és benne magunkat- akarjuk megtartani elveszünk, elveszettekké válunk.
Jézus azért jött, hogy megkeresse azt, aki elveszett.
A megtalálás lényege nem az, hogy találkozol Jézussal (a nagyobbik fiú otthon az Apja házában volt elveszett, ahogy sok drága testvér a gyülekezetekben). A megtalálás lényege, hogy elveszítsük a lelki, érzéki életet, azt ahogy felfogjuk (percipiáljuk) a világot, magunkat, és túlmenjünk ezen, transzcendáljuk (húúú:), vagyis az elvesztés után találjuk meg azt. Aki elveszíti, az találja meg, és nem azt, amit elveszített, hanem valami, vagy valaki mást. Ez a ‘valaki’, aki elveszett, ezt jött megtalálni Jézus, vagy úgyis mondhatjuk, ezt hozta el Jézus, a Krisztust, az Életedet, ez vagy igazából, ez az igazi te (élek többé nem én, hanem él benne a Krisztus).
Általában azt mondjuk, hogy megtaláltam Jézust (persze tudjuk, hogy Ő talált meg), de vajon azt is megtaláltad Jézusban, akit Ő talált meg, Téged, az igazi Téged?
Pál az igazi Életét, a ‘nem én élek’ világában találta meg.
Bemenni, vagy meglátni az Isten Országát nem a mennybemenetelt jelenti, hanem a szemmel nem látható (Isten Országa nem szemmel láthatólag jön el), az érzékelhetőn túlmenni (ez a trancendálni vagy transcendens) és Istent, az Ő Országát, Szellemi birodalmát, ami te vagy (Róma 14:17) élvezni.
Ez már nem a lélek gyütrelme, de a lélek gyötrelme felnyithatja erre a szemed.
Sok nyomorúságon (lelki és fizikai gyötrelmen) keresztül kell az Isten országába, annak a felismerésébe, – hogy kik vagyunk, – bemennünk.
Ismerjük fel, hogy nagyobb van itt Salamonnál, egy embernél, akármekkora is volt, (és az ő bölcsességénél)!
Így ábrázolódik ki az ember igazi természete (Krisztus), ami nem a lelke.
Olyan vagy mint Jézus!
Felette nagy hiábavalóság, azt mondja a prédikátor; felette nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság! (Préd 1:2)
Láttam minden dolgokat, melyek lesznek a nap alatt, és ímé minden csak hiábavalóság, és a léleknek gyötrelme! (Préd 1:14)
A ki megtalálja az õ életét, elveszti azt; és a ki elveszti az õ életét én érettem, megtalálja azt. (Máté 10:39)
Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem. (Gal. 2:20)
Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jõ el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jõ el. (Luk. 17:20)
Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti bennetek van. (Luk. 17:21)
Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem megigazultság (igazság), békesség és Szent Lélek által való öröm. (Róma 14:17)
Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen én bennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: és meggyõztem a világot. (János 16:33)
Erõsítve a tanítványok lelkét, intvén, hogy maradjanak meg a hitben, és hogy sok háborúságon által kell nékünk az Isten országába bemennünk. (ApCsel 14:22)
A Délnek királynéasszonya felkél majd az ítéletkor e nemzetség férfiaival, és kárhoztatja õket: mert õ eljött a földnek szélérõl, hogy hallhassa a Salamon bölcseségét; és ímé nagyobb van itt Salamonnál. (Luk. 11:31)
Gyermekeim! kiket ismét fájdalommal szûlök, míglen kiábrázolódik bennetek Krisztus. (Gal. 4:19)