Ha valaki nem szuperlatívuszokban beszél rólam az nem ismer.

Ez a kijelentés vagy egy elképesztő beképzeltségnek a jele, vagy valóban annak, hogy nem ismersz. Hogy lássad, mennyire nem ismersz engem és saját magadat sem (ki tudja?), azt mondom, hogy ez a kijelentés rád is igaz! Ha valaki nem a legmagasabb fokú minőségi jelzőkkel beszél rólad, akkor nem ismer téged. (“Azért mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint” – Pál apostol)

Milyen szép is lenne, ha ez igaz lenne, ugye?

Az a hihetetlenül hangzó jó hírem van, hogy ez igaz Valóban igaz rád is, és arra is akiről azt hiszed, hogy rá biztosan nem. Valami elképesztő csoda vagy, minden elképzelést felülmúlóan csodálatos. Az egyetlen baj ezzel, hogy nem tudtunk róla. Eddig.

Üdvözöllek! Dr. Palavics József vagyok, vagy ahogy sokan ismernek Pajó. Egy óriási kincset találtam 2010 körül. A legnagyobb elveszett kincset, az embert, önmagamat, és így téged, téged, és téged is, igen téged is. Ennyi és ilyen egyszerű és ez minden. Valóban ez minden. Most még olyan túlzásnak hallatszik ez, mert olyan sok más szép, fontos, értékes ‘dolgunk’, elfoglaltságunk mellett megtalálni önmagunkat ez csak egy újabb, másik szép ‘dolog’ lehet, ami természetesen kell mindenkinek, de akkor most megvan, és jöhet a következő ‘dolog’. Hogy lássad mekkora is ez a kincs leírom, de kérlek legyen nyitott a szíved és ne botránkozzál meg. Ha most ezt túléled és nem rohansz el valóban valami új, csodálatosban, önmagadban lehet részed.

Lehetséges, hogy az Istent is már megtaláltad és még sem találtad meg magad Benne

Gondolj bele, mekkora kincs, titok, ‘dolog’ az, ami ennyire fontos, ennyire rejtett, hogy (és sokan vagyunk így) könnyebben találod meg Istent mint ezt. Meg van ennek az oka. Azért van ez a blog is, hogy ebben segítsen neked, hogy ezt megismerjed, felfedezzed és éljed. A kincs az, úgy lehetne leírni, hogy:

Olyan vagy mint Jézus

Talán ez a szuperlatívuszok szuperlatívusza, amit egy emberről elmondani lehet, hogy olyan mint Jézus, és ez tűnhet a legszemtelenebb, legarrogánsabb kijelentésnek amit egy emberről tenni lehet.

Vajon mi az igazság, igaz ez? Pilátus így határozta meg (bár talán fogalma sem volt mekkora kijelentést tett) amikor Jézusra mutatott, hogy ‘Ímé az Ember!’. Ami Krisztusban megjelent az az ember, a Homo Sapiens teljessége, mintája, példája, példánya, öntőformája, prototípusa, ami ennél kevesebb, az nem méltó az emberhez.

Na de magamról akartam írni, ami olyan nehéz, amikor amikor már tudod, hogy mi az lényeg.

Hogyan süllyedtem ilyen mélyre?

Azóta, hogy ez elkezdett felderengeni bennem, azóta írok, beszélek (prédikálok, tanítok) erről, hogy ‘Olyan vagy mint Jézus’. Röviden szeretném elmondani neked hogyan jutottam ide.

Amióta az eszemet tudom (milyen szép kifejezés arra, hogy önmagára ébred az ember) vágytam az Igazságra, a Valóságra. Ha van valami, ami a végső, valami, ami univerzális, valaminek lennie kell, ami megmagyaráz mindent, ami választ ad mindenre, valami, ami betölt értelemmel. Emlékszem mindig úgy éreztem, hogy valami nagy dolgot fogok véghez vinni, (pl. hogy felfedezem az Északi Sarkot, de erről lemaradtam:) de ezzel szerintem mindenki így van, csak lehet, hogy elfelejtette.

Ahogy emlékszem a nagymamám tanított bennünket imádkozni lefekvés előtt, mikor, néhány alkalommal a szüleink elmentek otthonról és ő vigyázott ránk. Egy gyereknek olyan egyszerű elhinni mindent, de mikor felnövünk olyan könnyen elfelejtjük milyen csoda is van minden gyermekben, lehet jobb lenne nem is megzavarni ezt. Ezt követően valahogy mindig hittem Istenben, valamit mindig éreztem ami nagyobb mint én, valami jót, jobbat.

A templomban unatkoztam, a diszkó érdekesebb volt. Furcsa volt, hogy miért szomorúak ott mindig az emberek. A gimnáziumban az irodalom óra szabadított meg a kényszeres ‘Isten hittől’, pontosabban attól a félelemtől, hogyha ha nem imádkozom minden este a szeretteimért, akkor valami baj lesz velük (gondolj a legrosszabbra). Megint elhittem mindent, így kiderült a számomra is, a tanár elmondása alapján (az ateizmusról, panteizmusról tanultunk), hogy nincs Isten, ez óriási megkönnyebbülést jelentett akkor. Aztán ahogy a Csillagok Háborúja megjelent lassan visszakúszott minden, hogy van valami ami nálam, nálunk nagyobb. A barátommal mindig így köszöntünk egymásnak: Az Erő legyen veled!

Már egyetemista voltam, amikor egy szép napon találkoztam olyan emberekkel, akik örültek annak, hogy hittek Istenben. Talán rá egy évre az én életem is gyökeresen megváltozott, újjászülettem, keresztény lettem, abban a jó értelemben (persze ezt nem mindenki látja így). Az biztos, hogy valami fundamentálisat tapasztal az ember, amit úgy szoktak leírni, találkozott Istennel, Jézussal, átél egy nagy szeretetet, békességet tapasztal, ez mind megtörtént velem is, ahogy nagyon nagyon sok emberrel.

Csodálatos évek voltak, rengeteget tanultam, fejlődtem, és sok embernek segíthettem, hogy hasonló, új felismerésre jusson. Aztán talán 20 év múlva szinte minden összetört. A gyülekezet is ahol felnőttem, és a házasságom, a családom is. Az életem legrosszabb, legnehezebb időszaka volt. Olyan mélyre süllyedtem, amit el nem tudtam volna képzelni korábban magamról.

Amikor a legalapvetőbb hiedelmeid is meginognak nagyon rosszul tudod érezni magad, elveszettnek, bukottnak, zavarodottnak, kárhozottnak. Amikor minden meginog, mind az amiben hittél, Isten, emberek, önmagad, értékek, és már akaratlanul is csak ártasz, az már a vég. A vége valaminek. Nekem is és szinte az életemnek is vége lett akkor. Persze csak én éreztem, én gondoltam, én éltem így át. Soha nincs vége semminek, csak minden változik, átalakul. Nem kell, hogy az átalakulás így történjen, ahogy velem történt, de sajnos vannak szenvedések, amik elkerülhetetlennek tűnnek akkor amikor benne vagyunk.

Ezekben az időkben az Isten feltétel nélküli szeretetéről, kegyelméről szóló könyvek és tanítások teljesen új erővel érintettek meg. Egész eddigi életemben a ‘sikerem’ azon múlt, amit én tettem Istennek, Istenért. Nem tudtam mit kezdeni az olyan kijelentésekkel, hogy Isten kegyelmes. Persze értette az eszem, ahogy minden Bibliát olvasó ember azt hiszi, hogy érti. De hinni, hogy érted, és valóban érteni nem ugyanaz. Ez csak utólag érthetjük meg.

A maradandó változás az amikor a változhatatlanra változunk meg

Ezekben az időkben jutottam néhány számomra forradalmi felismerésre, ami alapjaiban változtatott meg mindent bennem. Tényleg csak röviden a lényeg:

Elvégeztetett, vagyis a kereszten Krisztus megtette, amit meg kellett Istennek tennie maradék nélkül, teljesen, tökéletesen. Nem maradt hátra semmi. Mivel ez teljes, az ember nem tud hozzátenni ehhez, és nem is kell, és elvenni sem lehet belőle, és nem is kell.

A bűn ‘probléma’ el lett rendezve, teljesen, tökéletesen, maradék nélkül a kereszten, nem maradt hátra már rendezni való (attól, hogy most ezt itt pontokba szedem, ezt nem olyan egyszerű megérteni, azt tanácsolom, hogy tanulmányozzad magad miatt az Igéket és találd meg a választ, ez a blog is segítséged lehet ebben).

Az aki vagy, a szellemed (akkor még csak ennyit tudtam magamról) be van pecsételve, vagyis a bűn nem tudja érinteni.

Ekkor kezdett felsejleni, hogy tökéletes vagyok, szent, tiszta, ártatlan, valahol ott legbelül, ahova semmi ami tisztátalan nem férhet, ez veled is így van.

A megigazultság előbb kezdett érdekelni, mint a kegyelem, ez vezetett oda, hogy megláthattam, hogy a kegyelem erejét az adja, hogy az ember igaz lett Krisztusban, hogy elváltozott legbelül arra a minőségre, ami Isteni, ami az Istené is.

Abban az időben találkoztam Francois Du Toit-tal és a Tükör Bibliával, majd Andre Rabe-val. Akkor éreztem, hogy hazaérkeztem. Megtaláltam, ami elveszett, akit a Megtaláló megtalált.

Akkor kezdtek a puzzle darabok a helyükre kerülni, kezdett minden világossá és egy egységes egésszé összeállani. A megigazultság az én vagyok, az aki vagyok. Ez az Örömhír lényege (csak ellenőrizzed le az Igéket). Itt nem egy újabb, elvont vagy nem elvont tanításról van szó, hanem rólam, rólad, mindenkiről. Az ami eddig csak egy könyv lapjain létezett, megelevenedett bennem. Rólam szól, rólad szól. A Ige nem önmagát magyarázza, persze lehet arra is használni, ahogy sok minden másra is. De ami a legfontosabb, hogy RÓLAM SZÓL, RÓLAD SZÓL. A teológia dióhéjban: Az egész Biblia Jézusról szól, és Jézusban minden rólad szól.

A legfontosabb felismerésem magammal kapcsolatosan és szinte azonnal mindenkivel, hogy teljes vagyok, tökéletes (nem abban, amit épp akkor és ahogy tettem, hanem a lényemben), szent, tiszta, ártatlan, úgy fogalmazódott meg bennem, hogy az ember lény-ege, olyan mint Istené.

Erről sokat írtam az ismert közösségi portálon, amikből az első kötet már meg is jelent az Olyan vagy mint Jézus Az ember Isteni természete címmel. (Ha érdekel itt letöltheted). Ahogy mondtam kérlek ne ijedj meg, nem akarlak valóban sehova elvezetni, abban szeretnék segíteni, hogy felismerjed, hogy ott vagy már.

Ez egy valóban radikális, gyökeres felismerés. Nem magam érdeme, de én élvezem. Tudom mennyire ellentmond a hagyományos vallási gondolkozásnak. Számomra az, hogy valóban megismerhetem magamat annak, aki vagyok minden féle vallási, vagy spirituális ideológia mentesen, ez lett minden. Egyébként más nem is lehet, mert nincs más. Így már nem egy könyv értelmezése lett az életem, hanem felfedeztem az Életet bennem.

Ezzel szinte teljesen egy időben észrevettem, hogy ez a Valóság az egyetlen ami létezik, és minden igazi szent erről beszélt, teljesen mikor, hol élt, és hol jegyezték le.

Ez az ami az Élet, az Élet lényege, ez pedig az, hogy megértjük kicsoda is az ember valójában, a való-jában, a lényében, a lényeg-ében. Ez az terület ahova semmilyen szonda nem ér el, semmilyen teológia, szent könyv, szó, gondola nem hatolhat oda bele. Ezért van annyira sok féle és látszólag különböző leírás erről, de MAGA a ‘dolog’ a LÉNY-eg ugyan az, más nem lehet, mert nincs más. Ez az amit Örömhírnek hívunk, vagy ‘szakszóval’ Isten megigazításának, a megigazultságnak, ami az ember lényege, az ahogy Isten ismer és lát téged.

Ebben a blogban erről van szó, kép, hang, minden, és arról, hogy ezt hogyan ismerheted meg, hogyan lesz, van ez a felismerés, realizálás hatással a minden napi életedre.

Olyan vagy mint Jézus

Szeretettel, Pajó