MIT JELENT HATALOMMAL BESZÉLNI ÉS NEM AZ ÍRÁSOKAT TUDNI?

 

“Mert úgy tanítja vala őket, mint a kinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.” (Máté 7:29)

És elálmélkodnak az Ő tanításán; mert úgy tanítja vala őket, mint a kinek hatalma van, és nem úgy mint az írástudók.” (Márk 1:22)

Le fogsz döbbenni azon, hogy mennyire egyszerű, és mindenki számára elérhető az ami alapvetően megkülönböztette Jézust a vallási vezetőktől.

Két helyen is említik az evangéliumok, hogy Jézus nem úgy tanított, mint az Írástudók, hanem úgy mint akinek hatalma volt.

 

Vajon milyen hatalma volt Jézusnak, ami nem volt a vallási vezetőknek? Mi volt az a különbség, ami olyan nyilvánvalóan észrevehető volt a korabeli hallgatóknak? És vajon neked lehet-e ilyen hatalmad?

Jézus hallgatói elálmélkodtak, le voltak döbbenve, ilyet még nem hallottak vagy így még nem hallottak senkit beszélni. Az evangéliumokban rögzített beszédeiből láthatjuk, hogy Jézus beszédeinek a tartalma nagyon eltért attól, amit a zsinagógákban az Ószövetséghez szokott fül hallani szokott, és ugyancsak innen tudjuk, hogy a beszédeinek a hatása is rendkívüli volt, pl.: “mindenek szemei Őreá voltak függesztve”, a hallgatósága folyamatosan növekedett, a hallgatói vagy ahogy ma mondjuk a ‘rajongói’ követték a korabeli ‘social média’ eszközeivel, szóbeszéd útján, lábon, személyesen amerre ment. Vajon mi volt ez a hatalom amivel Ő beszélt, ami megkülönböztette Őt?

 

A Könyv Népe

A zsidó nép, a ‘Könyv Népe’, az akkori kb. 4000 éves történelmük során betéve ismerte a szent iratokat és jórészt ennek köszönhette hogy mint vallás és mint nép fennmaradt országhatárok nélkül. Nem csak a szent szövegek, de maguk a betűk is jelentéssel bírnak a nyelvükben. Aki csak egy kicsit is foglalkozott a héber betűkkel, szavakkal tudja, hogy elképesztő mélységek vannak benne. Mindezek mellett még inkább meghökkentő lehetett a korabeli fülnek az ahogy és amit Jézust beszélt.

Ha megfigyeljük Jézus beszédeit, nem mondhatjuk, hogy az Ószövetségből való idézetek, azok magyarázásai lettek volna a mondanivalójának a veleje, tartalma, vagy a gerince. Szinte csak akkor használta az Írásokat, ha látta, hogy nem értik meg anélkül a mondanivalóját. (pl. “A ti törvényetekben.” János ev. 8:17, 10:34)

Ha képesek vagyunk elvonatkoztatni attól, hogy egy fekete borítású könyvben belül lévő 2 rész, az Ó és az Új Szövetség egy könyvet alkot, és ha szétvennénk a kettőt, és nem lenne a megszokásunk, ismeretünk erről, hogy ez egy könyv, meglepődve látnánk, hogy az két, szinte különböző értelmű, tartalmú könyv.

Akkor amikor az Írástudás volt az uralkodó, Jézus hétköznapi dolgokról beszélt főként és nem teológiai kérdésekről. Olyan problémákról, kérdésekről, ami minden embert érintettek. Az aggodalomról, a megélhetésről, a családi életről, vagy hogy hogyan éljünk együtt az ellenségeinkkel. (igen teljesen helyes aktuál politikai kérdésekre megtalálni a választ Krisztusban, de ha Őt követjük, akkor nem a hírcsatornák által javasolt megoldást szajkózzuk. Pontosan ezért kérdezték Őt akkor is. Mindenki szenved az elnyomó római birodalomtól, és vannak is politikai megoldást ajánló csoportok is, akkor Te mit mondasz? Szeressétek az ellenségeiteket.)

Bár azonnal mindenki értette, és mindenkinek ‘lejött’, hogy ez teljesen más mint az Írástudás, az Írás magyarázás, Jézus hatalma mégsem abban volt, hogy hétköznapi dolgokról beszélt, de előbb nézzük csak, hogy

 

Mik az Írástudás jellemzői?

A Könyvet magyarázzuk, egyszerűen ennyi. Az írott anyag a hivatkozásunk forrása, akár tekercsben van, akár könyvben. Ezért is volt forradalmi az ahogy Pál fogalmazta meg azt, amit Jézus is tett, a “Valóságot követvén szeretetben”. Az igazi szellemi látás a “Te Igéd megnyilatkozása” – ahogy Dávid mondja. Az ami az Igéből megnyilatkozik, világít az már nem egy Könyv betűje.

Az Írásokat nem érti mindenki, ezért is vannak Írástudók és akiknek ezt el kell magyarázni.

Az Írástudás szabálygyűjteményt, kézikönyvet (manuált) csinál a kinyilatkoztatásból ahelyett, hogy Im(manuelt) a Kinyilatkoztatót ismerné fel, mint inkarnálódott (megtestesült), hússá-vérré vált Istent az emberben.

Az Írástudás a kell, szabad, nem szabad kifejezésekkel operál, az élet egy kötelesség, egy program, feladatok sora, megszűnik a szépség, a spontaneitás, az inspirált élet.

A teljesítmény minden, mit, mennyit teszel vagy nem teszel. A minőség alapja is a teljesítmény. (nem vagyok olyan mint ez az ember, mert én ezt és ezt teszem)

Valóban igaz a mondás, hogy a tudás hatalom, és az ellenkezője is, hogy a nemtudás legyőzöttség, kiszolgáltatottság, ez is az Írástudás terméke. Alapvetően minden ember által felállított és működtetett rendszer azon alapul, hogy egyesek mit tudnak és a mások mit nem. Aki többet tud az uralkodik azokon, akik kevesebbet tudnak.

Érdekes, hogy Isten (Jézus) a mindentudásában úgy fejti ki az uralmát, hogy szabaddá teszi az embert. Valami más van az Istennél, és az Isten-embernél is.

Amikor azt halljuk, hogy valaki ma hatalommal beszél, könnyen azt gondolhatjuk, hogy ez a mikrofonba kiabálás, vagy egyáltalán valamiféle erő, tekintély, uralom megmutatása. de nem ezt látjuk Jézusnál.

 

Akkor mi az igazi hatalom lényege?

Az említett Igékben a görög hatalom szó az ‘exousia’ egy összetett szó, az ‘ek’ -ból, -ből, és a ‘eimi’, én vagyok-ból származik, vagyis a hatalom valódi jelentése, ‘belőlem’, ‘abból, aki vagyok’. Az angol kifejezés az ‘authority’, ami az ‘author’ szerző szóból származik. Vagyis a hatalom azzal van összefüggésben, aki vagyok (és hogy ezt mennyire ismerem fel) és ami a hatalomból jön az olyan, aminek én vagyok a szerzője, a forrása, így eredeti, inspirált, élet van benne. Jézus tudta, hogy Ő kicsoda, tudta honnan jött, hova megy, mit kell tennie, mit nem. Mindezeket onnan tudta, hogy úgy ismerte önmagát, ahogy az Atya ismerte Őt, ismerte az embereket is, ezért mondta azt amit mondott úgy ahogy mondta, és ezt ‘érezték’ benne, innen volt az Ő hatalma.

 

Ez óriási! Az igazi hatalom az belőlem származik, abból, aki vagyok, vagyis mindenki, aki van, annak hatalma van, HA felismeri, hogy kicsoda is a valójában.

Láthatjuk, hogy a hatalommal való beszéd, és az élet is inkább van azzal kapcsolatban akik valóban vagyunk és ahogy ez megnyilvánul a szavainkban és tetteinkben.

Úgy is mondhatjuk, hogy olyan ez mint receptből (Írástudás), vagy ‘abból, aki vagyok’-ból főzni, vagy más szóval, ha te vagy a recept megalkotója és úgy főzöl, mint ‘akiből’ az egész származik, akkor az mindig alkotás, akkor abba mindig ‘beleteszed a szíved’ (ahonnan indul minden élet), az soha nem unalmas (még egy Istentisztelet, prédikáció, vagy akár ez az írás is lehet unalmas:), vagy pedig egy leírást követsz, amitől minden, az élet is mechanikus, receptszerű és unalmas lesz, a leggyakoribb kérdésünk ilyenkor, ‘most mit is kell csinálni?’. Ez nem szőrszálhasogatás, ez az igazság, amit bárki, aki őszinte magával szemben, már megtapasztalhatott.

 

Akkor hogyan legyen hatalmam és hogyan éljek, cselekedjek, beszéljek hatalommal?

Lehet, hogy furcsán hangzik először, de ezért  van óriási jelentősége annak a felismerésnek, hogy az Evangéliumban Isten megigazítása, vagyis az aki az ember valójában (“mi Isten megigazultsága legyünk Őbenne.” 2 Kor. 5:21), az lepleződik le. (Erről a radikális megigazultságról olvashatsz A Biblia egyik legfontosabb Igéje című cikkben) Az Evangélium nem egy Bibliai vagy keresztény tan, az Örömhír Te magad vagy, az ember helyreállított, Isteni természete, a megigazult állapota.

A megigazult állapotunk felismerése, vagyis, hogy tiszta, szent, tökéletes vagy, nincs veled semmi baj (ez nem jelenti, hogy azzal, ahogy élsz nem lehet baj, ez általában pont azért van, mert nem annak ismerjük magunkat, akik valóban vagyunk) más szóval annak a felismerése, ahogy Isten ismer bennünket, ami a megigazultság. Ez az igazi, a valósággal teljesen összhangban lévő önismeret (ne hogy megijedj ettől a szótól:), ez maga a hatalom, ebben van benne Isten minden ereje, ez az ami a kereszten született, ez az ami a valódi motorja az életednek. Ezért szinte beláthatatlan a jelentősége annak, hogy valóban, a valónkban ismerjük magunkat (“Megismeritek a Valóságot és szabadok lesztek” János ev. 8:32)

Ahogy elindulunk ezen az úton (“Én Vagyok az Út” János ev. 14:6), ahogy szinte csak el kezdjük kapizsgálni, ahogy csak megcsap a szele annak, aki valóban vagy, erő jelenik meg az életedben, biztonság, irány, stabilitás, valódi ismeret (nem olyan, amivel ölni lehet) és a korábbi rendszerek számára érthetetlenné, irányíthatatlanná válsz, amilyen Jézus is volt, de te magad összehangolt vagy, tudod, hogy magtaláltad azt, amit Istenben is kerestél.

Nincs igazi hatalom addig, amíg meg nem vagy, míg magadat meg nem lelted. Úgy is mondhatjuk, hogy nem csak Azt kell megtalálni, Aki megtalált bennünket (Jézust), de Azt is, Akit Ő megtalált, saját magadat. Amikor ez a folyamat elkezdődik (a megigazultság felismerése hozta ezt el nekünk) onnantól kezdesz önmagad lenni, hiteles, ‘istenes’, eredeti, őszinte, bátor. Ahogy ennek az illatát megérzik benned, azonnal elámulnak mert egy ritka (de egyre gyakoribb) jelenséget látnak, egy igazi embert, aki önmaga, az életét éli, és érzik, hogy valami olyannal rendelkezik, ami nekik is kell, ez az, amit hatalomnak hívnak.

Ébredjetek rá a megigazult voltotokra, arra akik vagytok, és máris úgy éltek, mint akinek hatalma van!

Olyan vagy mint Jézus,

Szeretettel, Pajó