1. ÖNZŐ / ÖNZETLEN

Önzőnek hívjuk azt, amikor önmagunkat, ami igazából a személyiség, az ego, vagy elme, az, akinek felfogom magam, azt teszem a tetteim kiindulópontjának, és a céljának (’önző módon cselekszik’). A gond csak annyi, hogy ha így, ennyinek látom magam, nem is tudok máshogy élni, vagy tenni.

Kezdetben, amíg az ember nem ismerte meg a megkülönböztetést, a jó és a rossz ismeretét, addig ő mindent (az) EGY-ből értett (milyen szép, Egyből megérteni valamit:) Az Egy, az Egy-ség, az Egész, az Egész-ség volt mindennek, az ismeretének, vizsgálódásának az alapja. Egy volt Istennel (nem volt kettő), a világgal, a természettel, a másik emberrel. Önmagát nem elkülönült létezőnek látta, azért mert nem volt elkülönült, bár teste, formája volt, Egy volt a Létezővel.

Ez az állapotunk ma is. Bár nem tűnik annak. Tudom ez nem könnyű, (mondta-e bárki is, hogy könnyű lesz, „e világon nyomorúságotok lesz”) de vajon a tüneményeket követed vagy a szellemet? Amit látsz, érzékelsz az a ’hited’ alapja? Hiszem, ha látom hit, a ’hívő’ élet, vagy még nem látod, nem érzékeled, de a szívedben formálódik (az) Egy meggyőződés, és ez kezdi formálni az érzékeidet?

Amíg önmagunkat elkülönülten érzékeljük, addig csak egy rész-ből cselekszünk, nem az egész-ből, ezért ez elkerülhetetlenül érdek, önös érdek. Amikor már nincs elkülönült létező, akkor Egy-ként, Egész-ként, az Egész-ért cselekszünk, általában ezt hívjuk önzetlenségnek. Az elkülönült állapotban az ismeretünk is csak részleges, de ahogy felismerjük az Egy-séget, a tudásunk is teljes, Egy-séges lesz.

E folyamat során az elkülönült létezőként érzékelt, felfogott ’én’, a hamis én, ego, személyiség feloldódik a Valóságos Egyetlen Létező Én-ben, Istenben. Ily módon ’érjük’ el azt, ami Valójában Van, és többé nem él az ’én’, hanem él Krisztus, Isten, és ez an ÉN nyilvánul meg benned, bennem, benned.

Valójában nem ’te’ élsz, vagy más szóval ’te’ nem élsz, hanem az Isten él benned, mint te, Ő az Élet, az Életed.

„Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.” (Gal. 2:20)

Gyermekeim! Kiket ismét fájdalommal szülök, míglen kiábrázolódik bennetek Krisztus.” (Gal. 4.19)

De mikor eljő a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik.” (1 Kor. 13:10)

“Mert valaki meg akarja tartani az ő életét (lelkét), elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét (lelkét) én érettem és az evangéliumért, az megtalálja azt.” (Máté 8:35)

Share This