Az alapról, alapokról általában azt gondoljuk, hogy a kezdeti lépések, amik természetesen fontosak, de csak legyünk túl rajta és térjünk a lényegre. Nem így van a Valóságban. Nincs más alap, mint Krisztus. Ő az alap, a fundamentum, a kezdet és a vég is Egyben. Őbenne vagyunk nem haladunk innen-oda, ‘csak’ abban, hogy Őt egyre jobban megismerjük.
A kindulási pont a végállomás, a végállomás a kiindulási pontunk is. “Én Vagyok a kezdet és a vég”, ezért is hívom ‘Az Égig érő Alap’ – nak, mert ez az alap mindent áthat. A pokol legmélyebb pontjától a menny legmagasabb pontjáig, mindent és mindenkit. Az ember Őbenne alapozódott meg, és Őbenne emeltetett a pokoltól a mennyig.
Amikor helyesen a teljesség igényével feszegetjük az alapokat, akkor mindent érintünk. Krisztusban, a Valóságban van minden. Minden Őbenne, Őáltala, Őrajta keresztül, Őreá nézve teremtetett. Őbenne mozgunk, élünk, a lényünk Őbenne van.
A Dániel könyvében a kőszikla, ami az égből esett le Nabukodonozor álmában az egész földet betöltő nagy heggyé lett. A Kőszikla, az alap betölt mindent, és mindenkit. Az Égig érő Alap.
Isten hozott a teljességbe, a Kezdetbe és a Végbe!
„Az Istennek nékem adott kegyelme szerint, mint bölcs építőmester, fundamentumot vetettem, de más épít reá. Ki-ki azonban meglássa, mi módon épít reá.
Mert más fundamentumot senki nem vethet azon kívül, a mely vettetett, mely a Jézus Krisztus.”
(1 Kor. 3:10-11)
„Mert Őbenne teremtetett minden, a mi van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Őáltala és Őreá nézve teremttettek;
És Ő előbb volt mindennél, és minden Őbenne áll fenn.” (Kol. 1:16-17)
„Nézed vala, a míg egy kő leszakad kéz érintése nélkül, és letöré azt az állóképet vas- és cseréplábairól, és darabokra zúzá azokat.
Akkor eggyé zúzódék a vas, cserép, réz, ezüst és arany, és lőnek mint a nyári szérűn a polyva, és felkapá azokat a szél, és helyöket sem találák azoknak. Az a kő pedig, a mely leüté az állóképet nagy hegygyé lőn, és betölté az egész földet.” (Dániel 2:34-35)