A MEGIGAZULTSÁG KORA

Egy új generáció, aki látja a láthatatlant

Jeremiás próféta előre megmondta (prófétált), hogy jön egy olyan új időszak, – pontosan meg is mondja mikortól – , amikor, Isten fő üzenete, viszonya az emberhez és az emberé az Istenhez az lesz, amit így fejezhetünk ki: Az Úr a mi megigazultságunk. Ez az időszak az, amit úgy hívunk:

A Megigazultság Kora

Ez az a kor amiben épp most élünk, ez az a kor, amiben az emberiség egy jó ideje él, és ez az a kor, amire mi is csak most eszmélünk rá. Eszméletlen.

Itt olvashatod Jeremiás próféciáját:

“Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és támasztok Dávidnak igaz magvat, és uralkodik mint király, és bölcsen cselekszik és méltányosságot és megigazultságot (igazságot) cselekszik e földön.

Az Ő idejében megszabadul Júda, és Izráel bátorságosan lakozik, és ez lesz az Ő neve, a mellyel nevezik Őt: Az Úr a mi megigazultságunk (igazságunk)!

Azért ímé elközelgetnek a napok, azt mondja az Úr, a melyekben nem mondják többé: Él az Úr, aki kihozta Izráel fiait Egyiptom földjéből.

Hanem inkább ezt mondják: Él az Úr, aki kihozta és aki haza vezérelte Izráel házának magvát az északi földről és mind ama földekről, a melyekre kiűztem vala őket, és lakoznak az ő földjükön.” (Jeremiás 23:5-8)

Izraelnek Egyiptomból való kijövetele, az egyiptomi rabszolgaságból való megszabadulása csodálatos történelmi, és prófétai előképe Jézus Krisztus új szövetségi megváltó munkájának, az ember bűnből való megváltásának. Aki ismeri az ószövetségi történetet, az tudja, hogy ez egy valóban csodálatos történelmi és prófétai kép, amiben az Új Szövetségben történt megváltás minden elemének előképe gyönyörűen megtalálható.

Történhetett-e nagyobb dolog Izrael életében, mint megszabadulni a fogságból? Történhet-e nagyobb dolog egy ember életében, mint megszabadulni a bűn rabságából?

Micsoda kérdés, természetesen a válasz nem, nincs ezeknél nagyobb dolog ami Izraellel, vagy ami az Új Szövetségben bárkivel megtörténhet. Szabadnak lenni a bűntől, a gonosztól a legnagyobb dolog ami megtörténhet velünk. Így gondoltuk sokáig – sokan most is így gondolják -, de közben nem vettük észre mekkorát tévedtünk, és sokan még ma is ebben a tévedésben ‘keringenek’.

A keresztény tanítás egyik fő központja az ember bűnösségéből való megszabadulása, a megváltás, melynek történelmi előképe Izrael Egyiptomból, az egyiptomi rabságból való megszabadulása, ahogy ezt korábban említettük. Szinte mindennek ez a lényege, minden ekörül forog 2000 éve. Bár Jézus Krisztus forradalmian TÖBBET TETT ÉS HIRDETETT ennél, valami olyat, amit Jeremiás is már előre megjövendölt, ami viszont a megjelenése után rövid néhány száz év alatt el is süllyedt az emberi tudatlanságból, értetlenségből fakadó teológiai sötétség ködében.

Vitathatatlan tény, az Egyiptomból való kijövetel jelentősége, fontossága, ugyanúgy, ahogy Jézus Krisztusnak a bűntől való szabadításának az ereje, hatalma, jelentősége is “Él az Úr, aki kihozta Izráel fiait Egyiptom földjéből”. Valószínű az történhetett velünk, hogy ennek az óriási jelentőségű szellemi ténynek a valósága megvakított bennünket egy még ennél is nagyobb szellemi valóság fontosságának a felismerésére.

Istennek Izraellel kapcsolatban nem az Egyiptomból való kihozatal volt sohasem a fő célja, ez csak egy szükséges és elkerülhetetlen rész volt egy mindig is nagyobb, és fontosabb cél érdekében, ami a választott népének az Ígéret földjére való bevitelét jelentette. (Olvasd el az 1 Mózes 15. részt)

Isten Ígérete, célja a népe számára: az ÍGÉRET FÖLDJE volt, a hazájuk, ahol önmaguk lehetnek, ahol beteljesíthetik azt amire születtek mint nép. Az egyiptomi fogságból (ami a bűn rabságában való élet előképe) való megszabadulás csak ennek a szükséges és fontos eszköze, előfeltétele volt, de nem a létezésük célja, értelme, nem ez az amiért születtek, nem ez az, amiért Isten előhívta őket. Hasonlóan ma is egy ember életének a célja, értelme, lényege nem határozható meg abban, hogy a bűntől szabad legyen. Ez elengedhetetlenül fontos, de csak egy eszköz, egy közbenső lépés. A lényeg sokkal több ennél “Él az Úr, aki kihozta és aki haza vezérelte Izráel házának magvát”.

Erről jövendölt Jeremiás próféta. Tudta a saját történelmükből, hogy a nagy dobás nem az volt, hogy kijöttek Egyiptomból – “nem mondják többé” – (természetesen feledhetetlen, mindig ünnepeljük, mindig emlékezünk rá), hanem az igazi lényege annak, hogy kijöttek az, hogy végre bementek a saját, Isten adta hazájukba, az otthonukba, abba, amit Isten ígért nekik. Ezért mondja Jeremiás, hogy “hanem inkább ezt mondják”. Valami újat, többet, jobbat, teljesebbet, olyat, ami sokkal jobban összhangban van Isten eredeti céljával, azt, hogy “aki kihozta és aki haza vezérelte”.

Nagyon sokáig nem vettük ezt észre, ahogy sokan még a mai nap sem látják ezt. A lényeg nem abban van, hogy képletesen kijöttünk Egyiptomból, hogy megszabadultunk a bűn rabságából, hanem valami ami ennél is nagyobban, – ami enélkül természetesen nem teljesedhetett volna be – , ami az, hogy bementünk az Ígéret földjébe.

Mit jelent a ma élő ember számára az, hogy ‘bemenni az Ígéret földjére’?

Az 1 Mózes 15. részben, ahol Isten elmagyarázza ezt Ábrámnak, hogy az ő magva örökli ezt a földet, ami a lényeg, ami a cél, mindezt azután teszi, miután Ábrám felismerte a megigazult voltát. Ez az a hely a Bibliában (1 Mózes 15:6-7) ahol először szerepel a megigazultság szó.

Ami az Ígéret földje az Ószövetségben, az a Megigazult állapotunk az Új Szövetségben, ma

Izrael 40 évig vándorolt a pusztában, miután nem ment be az Ígéret földjére. Miért nem mentek be? Miért nem tudtak bemenni? Izrael nem azért nem ment be, mert nem hitt Istenben, vagy mert nem hitt Isten csodatevő erejében, vagy mert nem látta Istent hatalmasan cselekedni, nem nem ezek miatt. Ezek mind megvoltak Izraelben, ahogy mind megvannak a mai kereszténységben is. Az ok, ami miatt nem mentek be a Biblia szerint, mindezek ellenére a HITETLENSÉG. (“Látjuk is, hogy nem mehettek be hitetlenség miatt.”  – Zsidó levél 3:19)

Miféle hitetlenség az ami Isten és a csodái látása, tapasztalása mellett is létezhet?

Miféle hitetlenség ez? Mit nem hittek el? A 4 Mózes 13. részben olvashatunk arról, hogy mi történt az Ígéret földjére való bemenetel előtt, mi volt az ami miatt megtorpantak, ami meghátrálásra kényszerítette őket. Talán az, hogy a bemenetel még sem volt Isten akarata? Nem. Talán az, hogy azt látták volna, hogy Isten elhagyta őket? Nem. Talán, hogy az akadályok, a felmerült problémák (Anákok) nagyobbak voltak, mint Isten? Nem. Akkor mi volt az, ami megakadályozta ezt az Istentől kiválasztott, elhívott, megszabadított népet, aki úgy tapasztalta még az érzékei szintjén is Istent, ahogy talán soha senki azóta, aki mindezek ellenére megtorpant azelőtt, hogy betöltse a célját, amire született? A 4 Mózes 13:34 szerint a válasz:

“és olyanok voltunk a magunk szemében, mint a sáskák, és az ő szemeikben is olyanok voltunk.”

Csak ennyi? Valóban? Tudom, hogy ez elsőre nagyon banálisnak, oly lényegtelennek tűnik, csak egy kis “önismereti” problémának az Isten népében, amikor tudjuk, hogy ezeknek az embereknek Isten folyamatosan megjelent, nappal egy felhőoszlopként, éjjel pedig egy hatalmas tűzoszlopként ragyogta be a táborukat. Ugye, hogy ez nem lehetett akkora baj? De igen, ez volt a baj, ez volt az a nagy baj, hogy Izrael nem úgy látta magát, ahogy Isten látta őket, nem azt hitte magával kapcsolatban, amit Isten hitt felőlük. Isten semmi problémát nem látott abban, hogy bemenjenek arra a földre, bármilyen ‘lehetetlennek’ vagy ‘hihetetlennek’ is látszott. Ez a lényegtelenek tűnő ‘önismereti’ probléma okozta Izrael 40 éves pusztai körbe-körbe vándorlását, és az egész nép pusztulását, miközben Isten folyamatosan velük volt.

Amit önmagunkkal kapcsolatban nem hittünk el, az az ami miatt a Kereszténység is kering a pusztában

Nem látjuk úgy magunkat, ahogy Isten lát bennünket, nem hisszük azt magunkról, amit Isten hisz rólunk. Mégis mit lát Isten rólunk, mit hisz Isten felőlünk? Ez az ami az Új Szövetségben az Evangéliumban, az Örömhírben lepleződik le, az hogy Isten megigazított bennünket, az hogy ugyanolyan minőségűnek lát bennünket mint Önmagát (bővebben erről, hogy miért és hogyan A Biblia egyik legfontosabb Igéje című cikkben olvashatsz). Nem csak kihozott, hanem be is vitt bennünket. A megváltás nem fejeződött be a kihozatallal, hanem a bevitellel. Igaz ember lettél Őbenne, ez egy teljesen új korszak. Ez olyan kor, ami nem eljön, hanem már eljött, itt van, csak nem vettük észre, mert nem hittük el, hanem el akartuk érni, megszerezni azt ami már a miénk, azt, hogy megigazultak vagyunk (ami az, hogy Olyan vagy mint Jézus:). Többé nem az a központi téma, hogy milyen bűnös vagy, vagy milyen bűnös voltál, hogy mi volt Egyiptomban, hanem az, hogy milyen szent, tiszta, tökéletes, ártatlan, bűntelen vagy, hogy megigazult lettél Őbenne.

A Megigazultság Kora valóban egy forradalmi kor. Lassan szokunk hozzá, idő kell a vallásos kábulatunkból való felébredéshez, belátni, megérteni és nem haragudni, hogy a legjobb igyekezünk, tudásunk, ismeretünk ellenére tévedtünk, nem könnyű. Talán a legnehezebb ebben, hogy nem látod kezdetben, hogy ez igaz, hogy valóban így van. Keresed a bizonyítékokat az emberek életében, hogy lássad valóban igazak-e, és közben lassan rájössz, hogy egy nem látható tényről, – hogy megigazultak –  kell meggyőződnöd, és közben, ha valóban őszintén vágysz az igazságra, felfedezed, hogy valóban hiszel, és meggyőződsz a magad és mások még nem látható állapotáról “szívvel hiszünk a megigazultságra” (Róma 10:10) Valahol mélyen a szíved mélyén, ott amit nem lát ember, egy abszolút biztos meggyőződés jelenik meg önmagadról, hogy ‘tiszta vagyok, szent, bűntelen’, és akkor tudod, hogy igaz ember vagy, amit Istennek köszönhetsz. Ahogy ez a hit a láthatók ellenére megjelenik benned, észreveszed, hogy ugyanezt hiszed már mindenkiről.

A megigazultság, az Isten országa nem látható módon jön el. (Róma 14:17, Lukács 17:20) Ha arra várunk, hogy meglássuk, eltévesztjük. Jézus a farizeusoknak mondta, hogy az Isten országa bennetek van, de persze sem nem látták, sem nem tudtak róla, nem érzékelték, nem tapasztalták, ezért is éltek úgy ahogy éltek.

Az Ígéret földje (a megigazultság) előtt megtorpant népen csak az segíthetett volna, ha annak ellenére, amit lát, tud, érzékel magával kapcsolatban “olyanok voltunk a magunk szemében, mint a sáskák”, elkezdi hinni azt, amit még nem lát, nem érzékel, azt ahogy Isten látja, ismeri őket.

Ugyanez a helyzet velünk is ma. A kereszténység sem tud valójában bejutni a teljességébe, amíg mindazok ellenére, amit lát, amit érzékel magával kapcsolatban el nem kezdi hinni, meggyőződni a már megigazult, tiszta, ártatlan, bűntelen, tökéletes voltáról mindenkinek (anélkül, hogy ennek lenne látható bizonyítéka). Előbb győződjünk meg arról (higgyünk), hogy igazak, teljesek, tökéletesek, szentek vagyunk és utána meg is fogjuk látni. („Monda néki Jézus: Nem mondtam-é néked, hogy ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsőségét?” János ev. 11:40)

Ha nem ez a kiindulópontunk, ha nem látjuk, hogy ahogy kihozta, úgy be is vitte őket, ahogy a bűnből meg lettünk váltva, azzal együtt igazzá is váltunk, ha nem ez az alapja a meggyőződésünknek, akkor biztos hogy vallást, és megkülönböztetést hozunk létre és az Istenben és a csodatevő képességében való hit ellenére hitetlenül, Istennek magunkkal kapcsolatos hitének ismerete nélkül elveszetten keringünk körbe-körbe az ‘életünkben’.

“Ébredjetek rá a megigazult állapototokra” (1 Kor. 15:34),

arra, amit Isten hisz felőletek!

Olyan vagy mint Jézus

Szeretettel, Pajó